Bihardiószeg

          Bihardiószeg a romániai Bihar megyében, a DN19-es út, az E 671-es út mentén és a Temesvár- Szatmárnémeti vasútvonal mellett található, községközpont (területe 9004,61 ha) 7100 lakossal Bihar megye egyik legnagyobb községe.

          Nagyváradtól 31 km-re északra, az Ér bal partján fekszik. A község néhány kilométerre található a magyar-román határtól, közvetlen összeköttetése van közúton a Létavértes- Székelyhíd határátkelővel.

          A község északi határán Csokaly és Kágya települések határolják, keleten Szentjobb és Szentimre községek helyeszkednek el, délen Félegyháza és Mihai Bravu határolja, nyugaton pedig Magyarországgal szomszédos .

          A község neve először 1332-37 között a pápai jegyzékben szerepel. Első birtokosa a Gutkeled család Dorogi ága volt. A dobi Dorogiaknak váruk volt itt, mely a mai református templom helyén állt. A Zólyomi családnak is volt itt birtoka. 1551-ben Fráter György püspök és Ferdinánd király között itt írták alá azt az egyezményt, amely előírta János király birodalmának átadását a Habsburg-családnak. A XVI. században a Forgách és a Makó család kezén van. Az 1800-as évek elején Sternberg Ádám, majd gróf Zichy Ferenc volt itt a földesúr. Utóbbi közreműködésével alakult meg itt 1870-ben a magyar királyi vincellériskola. 1795-ben nyomdája is volt Diószegnek. A község határában valamikor több falu is létezett, melyek az idők folyamán elpusztultak.

          A Diószeg név a néphagyomány és a tudományos névmagyarázat szerint egy diófával benőtt szegre, szögletre utal, melyet a település 1608- és 1691-ből származó pecsétjei is alátámasztanak. Első okleveles említése (Gyozyk) 1278-ból való, első birtokosai (Gutkeled nembeli Dorog fiak) és a szomszédos hajdanvolt Egyed-i Mindenszentek monostora kapcsán. Székelyhíddal együtt birtokközpont volt, így korán mezővárossá vált (ezt szőlőhegyének is köszönhette, mely már a XVI. sz.-ban is értékes volt). Hívták még Ér-Diószegnek, Mező-Diószegnek; a Bihardiószeg nevet 1910-ben kapta. Román neve 1925-től Diosig.

          Az 1848-49. szabadságharcban sokan vettek részt katonaként (híres 48-asok: jankafalvi Csizmadia József, Kiss Pál honvédtábornok). A jobbágyfelszabadítás után nagy gazdasági-szociális fejlődésnek vagyunk tanúi: a Zichy uradalom modernizált termelése (mintagazdaság, országos hírű mintaszőlő és pincészet, cognac-gyár stb.), a betelepülő zsidóság, a Vincellérképezde (1870), céhekből átalakult Ipartestület, a nemesi kiváltságok eltörlése stb. hozzájárultak a gyors polgárosodáshoz is. A filoxéra-vész hatalmas károkat tett szőlőinkben, de 1908-ra ennek már nyoma sem volt. 

          A község sokszinüségét (Jankafalvával) ma három nemzetiség (magyar, román, roma) és öt vallás (6 egyházközség, 8 templom és imaház, 9 temető) biztosítja. Legrégibb vallás a római katolikus, mely a reformáció idején teljesen megszünt, újraszervezték 1725-ben, kápolnájuk a kastélyban volt 1930-ig, 1938-tól van önálló templomuk. A legnépesebb vallás a református. Mai templom 1604-ben épült, 1667-ben újraépült, 1795-ben és 1808-ban bővítették, mai formáját pedig 1864-ben nyerte el. Az ortodox vallásnak két temploma van: régebbi a Román faluban 1830-ból (a görögök értékes bibliájával), újabb az ún. Telepen 1935-ből. A baptista egyház 1888-tól van jelen (a három tekintélyes missziós központ egyike volt), imaházuk 1906-ban épült Kelet-Európa akkor legnagyobbikaként.