Székelyhíd volt a 19-ik század első felében Bihar vármegye Érmelléki járásának székhelye, mely 7 mezővárosból, 65 faluból és 6 nagyobb pusztából állt. Évszázadokon át birtokközpont és az érmelléki szőlőművelés egyik központja volt.

A város határában több pince és pajtasor volt a Kisvecseri domb oldalában, az Újhegyen, a Cservölgyben, a Kutyavölgyben, a Szurdokban, a Nagyhegyen és a Zajgóvölgyben. A Kisvecseri hegyen és az Újhegyen inkább pajták voltak, elvétve pincék, a többi szőlőhegyen inkább pincés pajták. A Nagyhegyről 1868-ban kiadott térkép az ott található pajták sokaságáról tanuskodik. Ezek többsége a kollektivizálás után elpusztult, külőnösen a pajták. A Zajgóvölgyben maradt meg egy nagyobb, összefüggő pajta és pincesor és szétszórtan és néhány pince az említett határrészeken. A debreceni és nagyváradi szőlőtulajdonosoknak Székelyhídon nyári laknak beillő pincés pajtáik voltak.

A kollektivizálásig és még azután is egy ideig megmaradt az a szokás, hogy vasárnap és ünnepnapokon a pincesor a társasági élet fontos szinhelye volt. Alkalom hogy a férfiak találkozhassanak, beszélgessenek, politizáljanak, nótázzanak. Kevésbé köztudott, hogy a kollektivizálás előtt a falu határában lévő szőlőhegy, ahol pajták sorakoztak egymás mellett, a fiatalság találkozóhelye volt. A katolikusok az Újhegyre, a reformátusok a Cservölgyébe jártak. A délutáni templomozás után eljártak a leány és a legényegyletbe, azután következett a séta a szőlőhegyen a csordahajtásig.

Pincék nem csak önálló építményként léteztek az Érmelléken, egész sorokat alkotva, hanem voltak olyan régi tipusú parasztházak, melyek tornáca alatt volt a pince és nagy számban találhatók pincék az érmelléki házak udvarán, mint különálló építmények melyek szintén az épített örökség részei.

A városon belül jelenleg 10 pincesor van melyek egy gyöngysor gyémántköveihez hasonlóan összefüggnek egymással. A Királykút utcai pincesorból a központ irányába haladva négy pincesor ágazik le balra: a Csengős bolt sikátor, melynek folytatása az Irinyi János utcát átvágva a Varró sikátor, a Mátyás domb, és a Sós út. A Királykút utcából rövid séta után eljutunk a Fürdő sikátor pincesorához, ahonnan a patakot átvágva a Temető utcai pincesorhoz jutunk, melynek folytatásában a Veresdombi pincesor található. A Veresdomb irányába haladva az Arany János utcából balra kanyarodva, a temető végénél áthaladva jutunk a Nagyhegy utcai (régi neve Szentmiklósi utca) pincesorhoz.

A beltelki pincesorok többségükben megmaradtak és a népi épitészet különösen értékes részét képezik. A kollektivizálás utáni átalakítások jelentős pusztítást végeztek rajtuk. Székelyhídon a régi pincék falazata és oromzata téglából készült és többségük présház nélküli. Az oromzat alakja lehet egyenes, félköríves, szegmensíves, háromszögletű vagy poligonális (sokszögű) lezárású. Gyakran tégla kiugrásokkal díszített. Az ajtók többsége rácsos kialakítású kovácsoltvas ajtó, díszes zártkaró lemezzel és kulcslyuktartóval. Az ajtók többsége rácsos kialakítású kovácsoltvas ajtó, díszes zártakaró lemezzel és kulcslyuktakaróval. A kulcslyuktartó általában timpanonos ( háromszögű oromzat) aedicula (kis ház alakú díszítmény), de félköríves is előfordul gomb, rombusz, rozetta (stilizált virágdíszítmény), palmetta (pálmalevelekhez hasonló legyezőszerüen ezétterülő levelekből állónövényi díszítés) díszítéssel. Gyakori a felül rácsos kialakítású keretes, alul keret-betétes vagy csak rácsok tölgyfaajtó vaspántokkal megerősítve, melyek többnyire mértani formában végződnek (kör, háromszög, rombusz). Az ajtószárnyakat borító pánt szinte kivétel nélkül igényes munka és díszített : rozetta, csavart pálcás díszítés, rombusz, palmetta, meander (szalagfonat), farkasfog (cikcakkos díszítés), vésett fonatdísz, gyémántmetszésű.