Érkörtvélyes

        Érkörtvélyes községhez Érvasad és Érkörtvélyes települések tartoznak. Nyugaton Érmihályfalvával, északon Penészlekkel, Piskolttal, délen Gálospetrivel határos. Érmihályfalvától 7km-re, Nagykároly várostól pedig 27 km-re található. 1,5 km-es távolságra található a Nagyvárad Szatmárnémeti vasúti megállótól, valamint érinti a 671-es számú országút. Bihar megye legészakibb településének, Érkörtvélyes határának egy része homokos terület. Cholnoky Jenő mutatott rá arra, hogy ez folyóvízi eredetű homok és nem tengervízi.

     A klímáról elmondható, hogy mérsékelt kontinentális, kis mennyiségnyi éves csapadékkal, dél-nyugati szelekkel, amelyek tavasszal és ősszel erősödő jelleget mutatnak. Erdős területek is találhatóak a község területén, ahol főként (98 % ) akácfa van, de emellett tölgyfák (1%), illetve egyéb is megtalálható. Mivel a Nyírség homokdűnéi a településig nyúlnak, nagy hagyománya van a gyümölcs- és dinnyetermesztésnek, valamint föld-, illetve szőlőművelésnek.

       A község a nevét egyrészt arról kapta, hogy régen sok körtefa volt a vidéken. Másrészt pedig arról, hogy az Érmellékhez tartozik. Röviden így lehetne leírni a név történetét: Körtvélyes = körtés, körtét termelő, körtefával beültetett. A község már a kőkorszakban is lakott terület volt, ezt bizonyítják az Égetőhegy nevű dűlő környékén talált kő- és bronzkori (i.e. 2000-800) régészeti leleteket. Az Égethőhegyre bizonyíthatóan még a kelták is temetkeztek, illetve a hunok korabeli leletekről is tudunk.

        Községünk legelső földesurai a Balog-Semjén nemzetség tagjai. Legelőször 1342 -ből van adatunk a községről, amiből arra következtethetünk, hogy tatárjárás utáni település. Az 1300-as években a község a Balog-Semjén nembeli Kállayak birtoka. Ez utóbbi Szabolcs megyei birtokos, a megye pedig István király idejében a Tisza és a Kraszna között terült el, s így községünket is magába foglalta, amely mint települési egység ekkor még tanya volt.1342-ben a Kállayak itteni részüket átadják leánynegyedként Büksi Czudor Domokos fiainak.

       Nagy Lajos uralkodása alatt Czudor Péter tarotta kezében Szatmár és Szabolcs megye kormányát. A XIV. század végén nagy viszályba kevredtek a Károlyiak a Czudorokkal. A Károlyiak elfoglalták Czudor György apáti és körtvélyesi birtokrészeit.

       1396-ban Kurthules vagy Kertveles (w) alakban van említve a község, és hol Szabolcshoz, hol pedig Biharhoz számítják.

        A kápolnahegyi település pusztulása (1241) és a község alapítási éve (1242) közötti távolság valószínűsítheti számunkra ezt az önként felkínálkozo vonatkozást, hogy a Kápolnahegy mely 1776, 1777 helyrajzi szám alatti birtokon terül el, környéke régi település emlékét őrzi, annak bizonyítékát szolgáltatja az úrbéri homoki birtokon, a 2. fordulóhoz tartozó Bánszálláshegy. A szállásfogalom települést árul el, helynevek összetételében gyakran szerepel. A Bánszálláshegy is honfoglalás kori szállás volt, vagy a X. sz. elején valamelyik árpádkori nemzetség szállástelepe volt.