Szalárd

          Szalárd község a Berettyó folyó bal partján található több mint 100 éve. Nevét valószínűleg egy Zalárd nevű hadvezértől kapta. 1291-1294-ben “Villa Zalard” néven említik. Écs fia Pál országbíró a Gergye nemzetség jeles tagja építette fel Adorján várat a 13. század elején, amely a 15. századik a “lázadó főurak” biztos vára volt.

          Zsigmond király 1395-ben Szalárdot és még hatvan települést Adorján várával együtt a Csáky főnemesi családnak adományozta. A Csáky Család templomot és kolostort építtetett, ahova a Ferences barátokat (szerzeteseket) telepítették, mely templom mind a mai napig fennáll történelem pusztításai ellenére.

         A templom falain, három 15. századi freskótöredék található. A reformáció 1558-ban változtatta meg az addigi állapotokat, a Csáky család két fele szakadásával. Szalárd protestáns település lett. A Csákyak térvesztése után a 19. század második felében, a Csernovits főnemesi család birtokába került, majd következtek: Tóth, Barcs, Topercel stb. Nagybirtokosok, akiknek a birtokuk nagy részét az agrárreform alkalmával szétosztottak.

      Szalárd község három településből áll, a község központja Szalárd valamint a hozzá tartozó két falu Jákóhodos és Hegyközszentimre.

         A település ősidők óta vásártartási jogot és városi rangot kapott és ezt megőrizte az 1700-as években is. 1660-ban a török (Szelíd basa) rabló hadjárat alatt a lakosság nagy része elpusztult. 1665-ben azonban már 600 lakosa volt. A XX század elején a településen megtalálható felekezetek a következők: református, görög katolikus, római katolikus, izraelita és baptista. 1918 után az ortodox vallásúak száma megnövekedett, akik kis számban voltak a településen. Régi épületek: a református templom, az Adorján erőd romjai, a falu központjában egy raktár (amely ma szabászatként működik), amelyet a Csáky család építettet 1792-ben.

           Hegyközszentimre az Ér és a Berettyó völgye közt kinyúló dombvonulat alján fekszik, ott, ahol a folyó kifut az Alföldre. A szőlőművelésre kiválóan alkalmas lankás dombok a Réz-hegység legalsó nyúlványát képezik, melyeket kiterjedt erdőség borított, ma már csak 223 ha erőd maradt. A település elhelyezkedése ideális feltételeket nyújt a vidéki turizmushoz és ennek gyors fejlődéséhez. A Hegyközszentimre falu 30 km-re található a Románia nyugati határától (Bors). Nagyvárad észak-nyugati irányba 28 km-re található, és 4 km-re Szalárd amely Bihar- Mrgitta megyei uton közelíthető meg.

           Településünk neve Szent István király és Gizella királyné fiának, Imre hercegnek az emlékét viseli. Először településünk nevét latinos formában az 1220. évben említik Sanctus Henricusként a Váradi Registrumban.

          A lakosság többsége ma is mezőgazdaságból él, több hektáron gazdálkodnak ökológiai módszerrel, és létezik egy bio-mintagazdaság is. Sokan foglalkoznak még szőlőműveléssel, illetve borászattal. Ma a Gárdony-völgyi, Bocskai és a Tóth-hegyi szőlők bora a környék elismerten legjobb minőségét nyújtják, melyeket a pincék hűvösében megízlelhetnek vendégeink. Falunkban gyomorbántalmak kezelésére alkalmas, nagy vastartalmú ártézi víz is található, melyet a világháború előtt még palackoztak. Településünk határában a 30 ha-os gyűjtőtó tovább kényezteti az idelátogatókat, a vízi sportok kedvelőit, a horgászni, fürödni vágyókat. A helyi lakosok lótenyésztéssel és neveléssel is foglalkoznak, így a télen lehet lovagolni, turázni és szánkózni. A faluban számos szolgáltatás létezik: vendéglátás és a faluturizmus.