Szentjobb

              Földrajzi szempontból Szentjobb község Románia nyugati részén, a 47º 15 l északi szélességi és 22º 8 l keleti hosszúsági körök metszéspontjában található. Bihar megye területén belül Szentjobb község a közép – északi részen helyezkedik el.  Szentjobb település, amely 4 km – re van a 191-es számú Nagyvárad – Margitta megyei úttól, illetve 35 km – es távolságra Nagyvárad municípiumtól. Közigazgatásilag a következő települések tatoznak hozzá: Szentjobb, Brettyócsohaj, Brettyófarnos és Biharcsanálos.

           Szentjobb nyugat felől Szalárd községgel szomszédos. Morfológiai szempontból ez a határvonal átszeli a Berettyó lankáit és a dombos síkságot is. Délen Alsótótfalu, délnyugaton pedig Hagymádfalva községekkel határos. Ez a harárvonal könnyen megrajzolható, mivel a megyei 191-es számú Nagyvárad –Margitta útvonalat követi, amely egybeesik morfológiailag a Berettyó felső teraszával. Észak – déli irányban Vámosláz községgel határos, átszelve a Berettyó lankáit és a dombos síkságot. Északi irányban Székelyhíddal szomszédos. Itt a határvonalat nehezebb megállapítani a domborzat és a erdős vidék miatt.

             Szentjobb síkságon terül el. Ezen belül is több aldomborzati egységet figyelhetünk meg, amelyek a Berettyó folyóval párhuzamosan helyezkednek el. Ennek megfelelően északon található a dombos síkság, középrészen a Berettyó lankái és a kissebbik folyómeder ; délen pedig a folyó teraszai.

             Szent Isván jobb karját, a csodás mívű gyűrűvel együtt a csaknem ezeréves Árpád-kori településre egy bizonyos Mercurius nevű székesfehérvári őrkanonok hozta 1061 után. Abban az évben, a Vata-féle pogánylázadás idején exhumálták először és választották le teteméről a jobb kart. A település akkor már létezett. Ugyanis a bencés szerzetes nem egy lakatlan helyet választott a különleges, nagyra becsült vallási ereklye őrzésére.

            A Szent Jobbot közel 400 éven át őrizték Szentjobbon. A féltett és nagy becsben tartott kincset a Szent Benedek-rendi szerzetesek (bencések), 372 éven át őrizték, különös gonddal és nagy odaadással. Vagyis 1061-tól 1433-ig.

            A szerzetesrendeknek kettős feladatuk volt: a keresztény tökéletesség eszményét eleven példában állítani, s az emberiség szükségleteit önfeláldozássukkal is kielégíteni. A bencések nem csak imával zengték Isten dicséretét, hanem kétkezi munkájukkal embertársaik javát is szolgálták. Monostoraik nemcsak a lelkiélet, de a művelődés központjai is voltak. ők fektették le Európa történelmének új alapjait. A szentjobbi monostor is a keresztény műveltségnek, a mindennapi munkának és szelíd erkölcsöknek volt tiszteletre méltó tűzhelye. E tűzhely ápolásában telt el az ottani szerzetesek tevékeny és gazdag élete.